Az első nap – ennél már csak jobb lehet
Nem merek részletesen beszámolni az indulásom napjáról, mert a szerencsétlenkedésnek olyan fokát produkáltam, amelyre nem vagyok büszke. Azért címszavakban (esetleg stílszerűen: slágvortokban) megemlítenék néhány jellemzőbb motívumot.
Napok óta több-kevesebb intenzitással csomagolok. Utólag visszagondolva lehet, hogy inkább több intenzitással kellett volna, és akkor nem indulás előtt 10 perccel jövök rá, hogy nagyobb bőröndre van szükségem, és akkor valószínűleg most nem egy becipzározhatatlan utazótáskával ülnék a vonaton.
Sőt, ha kicsit alaposabb vagyok, akkor most még a vonaton sem ülnék. Mert akkor nem jöttem volna el Budapestről a frankfurti jegyem nélkül, amiért most nem kellene visszautaznom, hogy a potom 1200 km-es utazásomat még 200 kellemes és teljességgel fölösleges kilométerrel megtoldjam. Szerencsére a családtagjaim igen jól bírják a strapát: a nagymamám a riasztástól számított harminc percen belül kihozott a komáromi állomásra, úgy, hogy közben vett nekem barack ízű Szobi-szörpöt és csomagolt zserbót is, az édesapám pedig kihozza a nemzetközi jegyemet Kelenföldre, és indulhat a kaland.
Ami egyébiránt tényleg eléggé kalandosnak ígérkezik, mert a kollégium gondnoknőjéről már két telefonbeszélgetés alapján kiderült, hogy kevéssé jó fej, de cserébe egy bunkó tapír. Emellett szerintem személyes sértésnek veszi, hogy nem vagyok német. Persze ezek csak az első benyomások, tehát simán lehet, hogy Frau Ebola lesz az új BFF-em és jövő héten már együtt fogjuk ünnepelni a macskájának a szülinapját. Ma este mindenesetre azért még nem enged be a szobámba, (amiért már egy hete fizetem a lakbért) mert szerinte túl későn érkezem. Nem baj, így legalább kipróbálhatom azt is, milyen egy régi egyetemi ismerősöm kollégiumi szobájában aludni a padlón.
Ezzel a kis szösszenettel nyilván 48 órányi pánikot foglaltam össze, de nem akarom túldramatizálni a jegynélküliségből és küszöbön álló hajléktalanságból adódó rémületemet, mert visszagondolva nyilván mind a kettő a kezdeti nehézség kategóriájába fog kerülni. Mindenesetre most elkezdem azt, amiért eredetileg bekapcsoltam a számítógépem: listát írni arról, hogy mi az, amit otthon hagytam, de feltétlenül szükségem lesz rá az életben maradáshoz. Az első néhány helyezettet azért ide is leírom: 1. kaja, 2. pia, 3. fogkefe.
